WASS ALBERT: VOLTAM

Különleges memoár Wass Albert önéletrajza, hiszen a terjedelmes életmű létrehozása mellett épp az emlékirataira maradt a legkevesebb ideje: Még erdélyi időszaka alatt, 1940 körül kezdte foglalkoztatni az önéletírás gondolata, aztán később, már az emigrációban újra és újra visszatért a feladathoz, és számtalan jegyzetet, feljegyzést, tárcát írt a tervezett memoárba. Végül ennek összeállítása elmaradt, az eredeti jegyzetek és címek alapján az író fiai és Takaró Mihály állították össze a Voltam kötetet 2005-ben. A jelen kiadás ezen alapszik, miközben számtalan jegyzettel, levélrészlettel és életrajzi pontosítással egészült ki, ahogy a kötet képmelléklete is pazar képet mutat a tündérország Erdélytől a napsütötte Floridáig. Az önéletrajz lebilincselő olvasmány, benne megjelennek a dimbes-dombos Mezőség hétköznapjai, a Monarchia Erdélye, az első világháborút követő impériumváltás után pedig az erdélyi hétköznapok és a család története is az újkori Romániában. Mindezt alapjaiban söpri el a második világháború, melynek végén Wass Albert Ausztrián át Németországba kerül, hogy aztán néhány évi bizonytalanságot követően 1951 őszén Amerikába jusson el, először Ohióba, majd Floridába, amely második otthona lesz. Európába, Magyarországra vagy Erdélybe nem jutott el többet. Könyve a szülőföld mementója, még akkor is, ha az amerikai létről és kultúráról, az emigráns lét nehézkességéről épp olyan részletességgel ír, mint Vasasszentgothárdról vagy Cegéről, vagy nagymama „tündérkertjéről”. „Előbb-utóbb távoznom kell. Nem tudom, mikor és nem tudom, hova, csak azt tudom, hogy időm lejárt. A rám bízott feladatot jól-rosszul elvégeztem, s több mondanivalóm nem maradt. Írónak rendelt az Úr, mégpedig abból a fajtából, akinek nem szórakoztatás a feladata, nem is a világ szépségeinek dicsérete, hanem mindössze nemzetének szolgálata. Ezt tettem, ezt végeztem, jól-rosszul, legjobb tudásom szerint. Hídépítő igyekeztem lenni. Hidat próbáltam verni múlt és jövendő között a rendelkezésemre álló jelen felhasználásával. Sajnos, az építőanyag hitványnak bizonyult. A lelki és szellemi nyavalyák által legyöngített lélek nem bírta ki a történelem viharait, s a kiáltó szó, ha lelt is halló fülekre, nem volt képes tettekké kovácsolni a nemzet meggyötört akaratát. Életem egyetlen feladatának nemzetem megmentését ismertem föl.”