CS. VARGA ISTVÁN: HAGYATÉKBÓL – ÖRÖKSÉG. BENCÉS TANÁRAIM, PÉLDAKÉPEIM, DIÁKTÁRSAIM (MÁSODIK, JAVÍT

Könyvem emlékezés és vallomás, tanúság és adósságtörlesztés, élni segítő szellemi találkozás az „Emelj fel emlék! / Lélek vagyok. Élni szeretnék!” Radnóti-fohász értelmében. Amikor jeles bencés tanárainkra és a még velünk élő diáktársainkra emlékezünk, élőknek és holtaknak megvalljuk: vannak utódaik, a jelenben is munkálkodó társaik, akik hivatásukat szeretik, az elődeink által vallott értékeket ismerik és tisztelik. Az oktatás létfontosságú nemzeti ügy: a legjobb befektetés. A magyar iskola- és oktatásügy 996-ban, Szent Márton hegyén, az ősi bencés kolostor alapításával kezdődött. A jezsuitáktól örökölt győri bencés épületegyüttesben, a gimnázium és a rendház között, a két templomtorony az égre mutat. A bencés oktató-nevelő szellemiséghez bennem Németh László pedagógus hite társult: az ember többre tanítható és jobbá nevelhető. Égbe költözött tanáraink kiművelt emberfők voltak. Holtig tanultak, talentumaikkal jól sáfárkodtak. Az Ora et labora életvezérlő elvet, a tisztesség parancsát követték. („Sis honestus!”) Teljesítették, amit bennük a tehetség kegyelme már diákkorukban elkezdett. Mindent megtettek azért, hogy tanítványaikat hittel, műveltséggel, tudással, lelki erővel és reménnyel felvértezzék, hogy belőlük embert faragjanak. Áldott legyen emlékük! (Cs. Varga István)