URBÁN LÁSZLÓ: VÉLETLENSZERŰ LEJÁTSZÁS

Valami nagyon fontosat szeretne mondani, gondoltam. Lényegtelen dolgok miatt nem jött volna. De miért pont a múltba? Miért pont abba a múltba? Elképzeltem, hogy ha én egyszer utazhatnék kedvemre az idő és tér között, akkor nem a múltba, hanem a jövőbe akarnék betekintést nyerni. Ez is bizonyítja, hogy az emberek napról napra változnak, mert néhány év elteltével megváltoztattam az álláspontomat, és utazási célomnak mégis a múltat választottam. Az sem kizárt, hogy a jövőt már megelégeltem és beleuntam, semmi meglepetést nem hozhat, minden létező dolgot láttam, amit a való életben meg fogok tapasztalni. Vajon milyen érzés lehet úgy élni, hogy a sorsunk már papírra van vetve, és bármennyire is szeretnénk megváltoztatni, nem áll módunkban, tettem fel gondolatmenetem végén a nagy egzisztenciális kérdést. – Tudni szeretnéd, hogy miért jöttem? – A fickó megelégelte, hogy némán figyeltük egymás tekintetét, és ideje lenne komolyra fordítani a szót.