TISCHNER, JÓZEF: AMI A LEGFONTOSABB

„Aki megszabadul az illúziótól és a hamis bizonyosságtól, saját belsőjébe lép. Felfedezi ott az illúzió forrásait, a rabságét, amely az illúziókból fakad. Kezdi érteni, mi az, ami saját magában a legfontosabb. Elkezdi újra szeretni önmagát. Így születik benne a gondolkodás. Születik benne. A ťszületikŤ fogalmat szó szerint kell érteni. A filozófussal történt találkozás megtermékenyítette a lelket, a többi már magára a lélekre tartozik. Először az volt az elképzelés, hogy a gondolkodás az ember gyermeke, most pedig minden jel arra utal, hogy az ember válhat saját gondolkodásának gyermekévé.” (Józef Tischner)„Bárhogy is igyekeztek az ellenkezőjét bizonygatni azok, akik politikai ellenfelet láttak benne, Tischner atya nem volt sem politikus, sem ideológus. […] S a filozófus filozófus maradt az 1980-as évtizedben is, amely a közéleti szerepvállalás kínos kötelezettségét rótta rá.” (Soltész Márton)„Tischner 1989 után is hű marad mind az alapvető etikai választásaihoz, mind pedig a filozófiai feltevéseihez. Ugyanazzal a módszerrel írja le a valóságot: azt keresi, ami – szerinte – fontos az egyes jelenségekben, ami meghatározza azok erejét és jelentőségét. Nem annyira az egyes megnyilvánulások, (mint) inkább a teljes folyamatok érdeklik, amelyek következményeit igyekszik megjósolni.” (Wojciech Bonowicz)