TAKÁCS MARI: BINGAMINGA ÉS MORFIÓ

„– Mikor éru¨nk oda? – kérdezte hosszú hallgatás utánBingaminga, aki ötnapi gyaloglás után már a hétéveseklendu¨letességével rogyott le egy nagyobb tengerparti kőre.– Szerintem itt vagyunk – válaszolta Jinga.Valter és Biloba pedig egyetértően bólogatott.– Jaj de jó! – lelkendezett a fiatal varázsló, és vetkőznikezdett, hogy mielőbb megmártózhasson a vízben.A többiek is követni akarták a példáját, hiszen azóta, hogyBabotában búcsút vettek Zenkától és Zanekától, a tudósházaspártól, nem sokszor pihentek meg. Ám abban apillanatban, amikor hozzáláttak a nadrágszárakfelgyűréséhez, egyszer csak megjelent mellettu¨k egy ajtó.A semmiből.”