SZÉKELY MARTIN: KAZETTÁK ÁLMATLANSÁGRA

„Az ember azt hiszi, már mélyen ismeri és érti a másikat. Aztán a másik verset ír, és az ember rádöbben, hogy nem elég mélyen. A vers dolga talán épp ez. Hogy ne csak értsük, hanem érezzük a másikat, a jó verssel pedig fizikálisan, szó szerint testileg is érezzük. Én József Attilától évekig lázas lettem. A jó versnek szerintem így kell hatnia. Bőr alá bújik, mindennél erősebben, mint amit a szavak bármi másféle használata megenged. Székely Martint sok éve szeretem, nemcsak a fülig érő mosolyát ismerem, hanem a küzdelmeit is. Nemcsak a sikereit, de a megtorpanásait is. De nem így. Nem ilyen erővel. A vers a legerősebb és a legbátrabb beszéd. Jó annak, aki képes verset írni. De jó annak is, aki értőn olvas verset. A másik bőre alá bújva, belázasodva akár, hasonlóan a szerelemhez. Martin ezt engedi meg, erre hívja meg az olvasóit, a bőre egy kabát, ami alá befér, aki a verseit elolvassa.” Bombera Krisztinatelevíziós újságíró, tudósító, író, műsorvezető