SCHAFFER ERZSÉBET: KÁPRÁZAT AZ ÉLET - FŰZÖTT

„A léghajó ott volt kikötve nyolc emelet magasságban az erkélyen. Amikor betornáztam magam a kosarába, Gross úr még árnyékba húzta a papagájok kalitkáját, aztán beszállt, és eloldotta a kötelet. Pillanatok alatt a tetők fölött voltunk. Valami kósza szélre tapadva, lágyan, méltóságteljesen úszott hajónk a nyári égbolt peremén, Budapest fölött. Gross úr fogta a köteleket, hunyorított, és lefelé mutatott.– Hunyja csak be a szemét! Most jön a varázslat… Hoppá! Látja azt az alakot? Ott, ott, a Lendvay utcában! Tizenhét éves, és mindig éhes. Egy nyugágyat cipel. Látja? Abban aludtam, abban a nyugágyban. Vittem egyik lakásból a másikba. Ahová befogadtak…”Kincsemberek között élünk. Ha elveszíted a kedved, ha reggel nem akarsz felkelni, gondolj rájuk. Sokszor mesének is beillik a történetük. Pedig nem mese egyiküké sem. Saint-Exupéry írja valahol: „Mily kevés zajt csapnak az igazi csodák!” Találj rá a csodákra! A könyvben és önmagadban is.Schäffer Erzsébet