NAGY ESZTER: DERÜLT ÉGBOLT

Jó szívvel ajánlom egy újabb szerző önálló apevás kötetét, melynek címe reményteljes és hitet adó. A könyvet áthatja az erős (isten)hit, benne élettapasztalat és esztétikum elegye rejlik. A műfaji sajátosságokon túl, úgymint egy-egy csattanós záró sor, a költőnő olyan szövési technikákkal alkot, mint az ismert iskolai játékra hajazó, „mondatpiramis” jellegű megformáltság, vagy akár jó érzékkel nyúl a minimalista versalakzatoknál talán eredendően háttérbe szorított ismétléshez, ami által művei egyedivé válnak. A kiadványba került ötsorosok válogatási elvét hirdető témamegjelölések dióhéjban, de sejtetőn mutatják nekünk, Nagy Eszter apevái miért születtek és miről kívánnak üzenni: fájdalom, évszakok, újrakezdés, kapocs, csodálat. Ám a továbbgondolás és az újrateremtés már az olvasó dolga lesz, az alapok ehhez itt megtalálhatók.Varga Árpádtanár, költő