MOLNÁR ESZTER EDINA: MARGITKA, VAN MÉG HÁBORÚ? - AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÉRZELEMTÖRTÉNETE

Mit jelentett lelkesedni az első világháború kezdetekor, és mit jelentett a lelkesedés az értelmiség mobilizációja szempontjából? Milyen faktorok együttese bírta rá a közösség egyes tagjait a kollektív célokkal való azonosulásra, odáig menően, hogy saját érdekeiket is önként alárendeljék a hadi érdekeknek? A kötet legfontosabb kérdései a tömeges lelkesedés és az értelmiség elköteleződésének problémájára koncentrálnak, ám tágabb célkitűzése nem kevesebb, mint az első világháborút átélt történelmi szereplő élményeinek, tapasztalatainak és lelkiállapotainak feltárása.A háború eleji utcai tüntetésekről szóló beszámolók és a júliusi válság idején még háborúellenes lapok irányváltásának érzelemtörténeti fókuszú vizsgálata az érzelmi bevonódás mélyebb megértését teszi lehetővé, míg a háború jellemző érzelmi állapotainak megismerését Balázs Béla, Bauer Ervin, Csáth Géza, Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső és Ritoók Emma naplói, levelei és emlékiratai segítik. De a személyes források megvilágítják az elköteleződés vagy távolmaradás lelki hátterét is, és felfedik a katonai vagy szellemi mobilizációban való részvétel mozgatórugóit, miközben az írói szerepvállalás és a magánemberi gondolat- és érzésvilág koherenciájának illuzórikus voltára mutatnak rá.