MISZ(TER) KO: DALOK

A XX. század legelején s a XIX. század második felében nagy divatja volt a verses udvarlásnak, a folytatásokban küldött kis kedves verses levélkéknek. […] Korjelenség? Érdekesség? – akárcsak az írói álnév, lexikonjai vannak már ezeknek. Sokaknak több is volt, de általában a kortársak tudták, legalábbis sejtették, ki is rejtőzik mögötte.Mi még nem tudjuk, ki is ez a fura önironikus, keleties, angolos Misz(ter) Kó, Miszkó, Ko-misz, ki oly szép, kalligrafikus K-kat írt, s oly szép szecessziós címlapot rajzolt. S milyen furcsa, hogy az el-elküldött dalokat egész kis kötetbe rendezte – s tényleg, ő maga, s azután újra elküldte „titkos” szerelmének? – Kicsit különös…A rejtély rejtély marad. Jobb is így, a régiekkel most mi is, ha idézzük, így említhetnénk, „ahogy a költő mondja” – avagy a „(fűzfa)poéta”? De közben mégis kicsit a hatása alá kerülünk mi is…Ez, egy rég letűnt kor hangulatának felidézése is indokolttá teszi ennek a különleges kis fura vallomásnak, ennek az igazi „unikumnak” a kiadását.