MÉRAI DÓRA: AZ EMLÉKEZET MESTEREI - AZ APAFI CSALÁD SÍREMLÉKE ÉS AZ ERDÉLYI SZÁSZ KŐFARAGÁS

Az Apafi György – Apafi Mihály erdélyi fejedelem édesapja – és családtagjai sírboltja fölé készült síremlék az erdélyi Almakeréken emelt temetőkápolnából került a Magyar Nemzeti Múzeumba. Bár az állandó kiállítás egyik kulcsdarabja, a 21. századi látogatónak már nehéz értelmezni, kapcsolódni a gazdagon díszített kőládához. A korábbi, elsősorban a kőfaragás stílusára koncentráló művészettörténeti szakirodalommal szemben ennek a kötetnek a kiindulópontja a síremlékek sajátos funkciója: azért készültek, hogy megőrizzék és felidézzék az elhunytak emlékezetét a kortársak és az eljövendő generációk körében. Művészettörténeti, család- és társadalomtörténeti, régészeti módszertannal dolgozó kutatásra épül ugyan, de középpontjában a síremlék mint az emlékezet médiuma áll. A fejezetek körbejárják, miként alakította a síremlék Apafi György és családtagjai, valamint a család emlékezetét. Milyen képet akartak megőrizni és felidézni róluk a síremlék megrendelői és készítői, és hogyan választották ki a síremlék és környezete elemeit, jellemzőit ennek érdekében? Hogyan gondolkodtak az Erdélyi Fejedelemség korának protestáns nemesei a halálról? Hogyan alakították és őrizték a már eltávozottak emlékezetét? Mi volt a kőfaragók szerepe a síremlékekkel kapcsolatos döntésekben?Az Apafi-tumba Elias Nicolai szebeni kőfaragó munkája. A kötet nemcsak Elias Nicolai és műhelye szerepét értelmezi újra mind a szász kőfaragás, mind a művészettörténeti szakirodalom összefüggésében, hanem azt is, milyen értelemben beszélhetünk mesterekről és műhelyekről, ha a korszakból fennmaradt síremlékeket vizsgáljuk. A síremlék elemzésén keresztül közelebb visz az Apafi család, az erdélyi arisztokrácia és a fejedelmi udvar, a szász városok, kézművesek és 18–19. századi utódaik világához, de ahhoz is, hogyan reflektáltak mindezek emlékezetére az azóta eltelt évszázadokban Erdélyben és Budapesten.