MARCSÁK GERGELY: SZÉGYENPIAC NAGYCSÜTÖRTÖKÖN

A szégyenpiac egyik koszos kocsmájában– ukrán nevét talán Menedéknek fordíthatnám –ültünk egy-egy korsó savanyú sör mellett,egykedvűen forgattam számbana hamutálban felszolgált sósmogyorót,te pedig a nehéz, ragacsos asztallaponnézted, értelmezted elmerültena félgömb lámpaburában felgyülemlettbogártetemek furcsa árnyékát(mintha csak a kint nyüzsgő szégyenpiacborús sziluettje vetült volna elénk).Mögöttem a sarokban falra szerelt,apró hangszóróból recsegettegy érdes hangú orosz férfimulatós sanzonja a bűnözőről,aki már beletörődött abba, hogy elítélik,mert minden reménytelen.