LOHONYAI DÓRA: CSAPÁSOK ÉS SZÁRNYCSAPÁSOK

Ez a könyv egy édesanyának és három gyermekének első tizenhárom évéről szól az autizmussal. Őszinte, igaz történet arról, hogyan várták a gyermekeiket, hogyan derült ki, hogy autisták, és hogyan tanultak meg együtt együtt élni ezzel. Egy személyes történet belső átalakulásról, emberi kételyekről, fájdalomról és megoldáskeresésről. Egy anya útja, amelyből sokak tanulhatnak és relativizálhatják saját nehézségeiket. Egyben két autista gyermek sorsa, amely révén egy picit megismerhetjük az autizmust. És végül egy kistesó ösvénye, akinek bár nehéz feladat adatott, mégis óriási lehetőség is egyben. Egy történet elfogadásról, szeretetről és újjászületésről, és arról, hogyan tudjuk megtalálni a boldogságot rendhagyó és nehezített körülmények között. A könyvben felváltva szólal meg az édesanya és a három gyermek. A két autista gyerek szemüvegén keresztül az olvasó belepillanthat, milyen az élet más szemmel. A legkisebb gyermek nézőpontja pedig szemlélteti, hogyan látja a világot egy kistestvér ilyen helyzetben. Ma már minden 100. ember autista. Ez azt jelenti, hogy a kedves Olvasó is ismer legalább egyet, csak nem biztos, hogy tud róla. Az autizmust nem lehet eltüntetni, meg kell tanulnunk együttműködni vele. Ez a könyv ehhez szeretne segítséget adni. „Több évnyi düh, fájdalom és kitaszítottságérzés tanított meg rá, hogy az együttérzéshez, majd az elfogadáshoz csak az értésen keresztül vezet az út. Hiszen nekem kell előbb megértenem, miért nem értenek minket az emberek, és együttéreznem azokkal, akik nem tudnak velem. A változást mindig magunkkal kell kezdenünk. És végül megtanultam kívülről ránézni az életünkre, ami a nehéz pillanatokban különösen segít. Ilyenkor még mulatságosnak is tűnik a mi kis különleges életünk.”