MÓD LÁSZLÓ - SIMON ANDRÁS: A KÁRPÁT-MEDENCE BORVIDÉKEI

A kötetet Hamvas Béla gondolatai kísérik: Utazásaim egyik legfőbb tapasztalata volt, hogy van borország és van pálinkaország. Eszerint van bornép és pálinkanép. A bornépek geniálisak, a pálinkanépek ha nem is mind ateisták, de legalábbis hajlanak a bálványimádásra. A nagy bornépek a görögök, a dalmátok, a spanyolok, az etruszkok, az igazi borvidékeken az olaszok, a franciák és a magyarok. Ezeknek a népeknek ritkán vannak úgynevezett, világtörténeti becsvágyaik, nem vették fejükbe, hogy a többinépeket megváltsák, ha kell, puskatussal. A bor az absztrakciótólmegóvja őket. A bornépek nem világtörténeti, hanem aranykori hagyományban élnek. Ez a magatartás a bor egyik leglényegesebb alkotóelemének, az idillolajnak következménye. A borország és a borvidékek mind idillikusak. Sétálj az arácsi és a csopaki szőlőkben, menj fel a Badacsonyra vagy a Szent György-hegyre, a Somlóról nem is szólva,barangolj a kiskőrösi vagy a csengődi kertek között, és minderrőlkétségtelen tapasztalatot fogsz tudni szerezni. A szőlőtáblák között lágy füves utak, mint a csendes patakok folydogálnak. A pincék bejárata előtt hatalmas diófa, még a legforróbb nyárban is hűs. Olyan helyek, hogy az ember bárhol megállna, leülne, letelepedne, s azt mondaná: itt maradok. S esetleg anélkül, hogy észrevenné, ott érné el a halál.