KURUCZ ADRIENN: A NŐ, AKI NEM TUD PARANCSOLNI A KEZÉNEK

Kurucz Adrienn, újságíró, a wmn.hu szerkesztője. Míg mások bélyeget, ő történeteket gyűjt kicsi kora óta. Szilárd meggyőződése, hogy az apokalipszis közepette is szerelmi életük kínjai miatt panaszkodnak majd az emberek. Mert a szerelem mindent visz. Ha nem történeteket hallgat, akkor történeteket ír: harminc éve lapcsináló (ha az iskolaújságról sem feledkezünk meg, amit szerzőnk nemcsak együtt írt a legjobb barátjával, de szerkesztett, fénymásolt és terjesztett is egy időben szerelmi élete alakulásának megfelelő lelkesedéssel és intenzitással). Mondhatnánk, hogy elhivatott, de az igazság az, hogy volt egy makacs nagymamája, akivel képtelenség volt vitatkozni, és aki meglátta nyolcéves unokájában az írót, amikor az papírra vetette egy soha be nem fejezett mese kurta, első fejezetét. Egy törpéről szólt. Az elmúlt húsz évben riportokat és interjúkat írt (Adrienn, nem a törpe), nagy példányszámú magazinoknál gályázott publikált, ami véleménye szerint nem egy szakma, hanem inkább egy sajátos életforma, amely elsősorban a harkályéval rokonítható a kopácsolás és a turkálás okán. És ha igaz, hogy az ülő életmód az új bagózás, akkor véleménye szerint meg vannak számlálva a napjai, tehát érdemes lecsapni első és talán egyetlen prehumusz novelláskötetére, amely természetesen a szerelemről szól, mégis mi másról szólna?!