KEVEHÁZI GÁBOR-KUN ZSUZSA: ÍGY EMLÉKSZEM...

„36 évesen én voltam az ország legfiatalabb igazgatója.”„A jó színházvezető ismérve, hogy egy személyben igazgatója, pszichológusa, apja, anyja, barátja a beosztottjainak.”„Lelkileg nagyon-nagyon megérintett a kirúgásom.”„Bírósági végzésem van arról, hogy 11 évvel ezelőtt az Operaházban a balettigazgatói pozíciómból jogellenesen mentettek fel.”„58 éves voltam, tele elképzeléssel, energiával, tervekkel.”„Nekem az Operaház nem a második, hanem az első otthonom volt.”„A testem nem betegedett bele, de a lelkem meghalt.”„Az orvos bátyám úgy hívott engem, hogy a hülye öcsém.”„Nehéz ember vagyok, mert maximalista, és nem bírom elviselni a dilettantizmust, a tehetségtelenséget, a hozzá nem értést, a szakszerűtlenséget, és ezeket szóvá is teszem.”„Tudtam, hogy anyukám volt koncentrációs táborban, de erről nem beszélt. A karjára volt tetoválva egy szám, soha nem kérdeztem, az mit jelent.”„Mindig jó embernek tartottam magam, de volt bennem nagyképűség, volt bennem nagy fokú önzés, egoizmus, olyan tulajdonságok, amiket ma megszólok.”