KERTÉSZ IMRE VEZÉRKARI ŐRNAGY: A GYŐZTESEK IGAZI ARCA - KERTÉSZ IMRE VEZÉRKARI ŐRNAGY NAPLÓJA

Igazi szenzáció, kiadatlan képes világháborús napló!Kertész Imre (Billéd, 1910. szeptember 7.) élethivatásul a katonatiszti pályát választotta, így nyert 1929-ben felvételt a pécsi Zrínyi Miklós Közrendészeti Akadémiára. 1933. augusztus 20-án avatták gyalogos hadnaggyá a Ludovika Akadémián és a pécsi „Béla király” 8. honvéd gyalogezrednél kezdte meg csapattiszti szolgálatát. 1937 és 1941 között volt a Hadiakadémia hallgatója, amelyet 1941. május 31-én „jó” eredménnyel abszolvált. Vezérkari századosként előbb a szegedi 14. gyalogdandár, a kolozsvári IX. hadtestparancsnokság, a Központi Szállításvezetőség, majd a Honvédelmi Minisztérium 7. k. (közlekedési) osztály állományában tevékenykedett. 1944 végén lépett elő őrnaggyá. Öccse, János szintén vezérkari tiszt volt a második világháborúban.1945. április 26-án Mettenben esett amerikai hadifogságba. Megjárta a hírhedt chami, langenzenni, büdesheimi, Romilly-sur-Seine-i és a Mailly-le-Camp-i táborokat.Nem tért haza. Németországban élt, majd az 1950-es években kivándorolt Ausztráliába, aktív tagja volt az ottani magyar közösségnek, megnősült és családot alapított. 1995 tavaszán halt meg Sydney-ben.Kertész Imre vezérkari őrnagy az emigrációban vetette papírra 1945. április 20. – november 2. közötti élményeit, korabeli naptára segítségével.Őszinte sorai ma is megdöbbentőek, hiszen rávilágítanak arra, milyen volt a valóságban a sokak által üdülésnek vélt amerikai hadifogság. Kezdetben flegma és gondatlan fogvatartóik ellátásukról is alig gondoskodtak, heteken keresztül tartották őket a szabad ég alatt, oly módon, hogy a latrinákból kifolyó emberi ürülékben bokáig gázoltak. Náciknak nézték a magyarokat, és a jobb élelmezés reményében munkára jelentkező honvédtiszteket megalázó módon foglalkoztatták…E napló is hű tükörképét mutatja annak, milyen volt a győztesek igazi arca. (Babucs Zoltán hadtörténész)