KÁNYA MÓNI: VARJÚRÖPTE

A padlásszoba eldugott ablakán bevilágít az utcai lámpa sárgás fénye. Nem tudok aludni, kinn esik, a szél veri a spalettát, az eső kopog az ablakon. Minden hang idegen, a régi faház recseg, nyikorog. A fák ágai simogatják az esőcsatornát, mintha egy boszorkány, hatalmas körmeit húzogatná rajtuk. A csatorna alatt lévő bádogvödör gyönyörű esőzenéjét hallom. A kert madarai szárnyuk alá rejtették csőrüket. Tegnap költöztem be a házba. Apám hagyatéka, melyet még a nagyanyjától örökölt. Ő lakott benne, hajdanvolt Fekete Amália, de mindenki csak Varjas Málikának ismerte. A környéken a házat csak varjútanyának hívták. Ha valaki elment előtte és rávetődött a tekintete, azonnal keresztet vetett és odébbállt.