JAKKÓ LÁSZLÓ HADTUDOMÁNYI MUNKÁI

A jelen kötetben Jakkó László huszárkapitány (1781–1833), a napóleoni háborúk idején élt és jelentős harctéri tapasztalatot szerzett katonatiszt két fontos műve olvasható. Az új hadi-tudomány lelke címet viselő írás egy porosz hadtudományi munka, az Adam Dietrich Heinrich von Bülow által jegyzett Geist des neuern Kriegssystems (1799) részleges magyar nyelvű fordítása, amely 1809-ben nyomtatásban is megjelent. A második mű – Hadi-fortélyok a régieknél – Sextus Iulius Frontinus i. sz. 1. századi római politikus, hadvezér és katonai író Strategemata című munkájának fordítása, amelyet Jakkó 1815 és 1817 között ültetett át magyar nyelvre, de nyomtatásban máig nem jelent meg, mindössze egyetlen kézirata maradt az utókorra.E műveket elsősorban az teszi jelentőssé, hogy szerzőjük Zrínyi Miklós óta először adott közre magyar nyelven modern hadtudományi munkákat, amelyekben nem mellesleg már az ekkor kibontakozó magyar nyelvújítás eredményeit is részben hasznosította, kitűnő példát szolgáltatva a magyar katonai nyelvtörténet fejlődéséhez. Jakkó László nemcsak az európai kontinens politikai térképét mindörökre átalakító háborúk tapasztalt huszártisztje, hanem tudós katona is volt, aki korának neves íróival (mint Kazinczy Ferenc és Virág Benedek) és műgyűjtőjével (Jankovich Miklós) levelezett, családjához intézett irományaiban pedig számos érdekes kortörténeti emléket őrzött meg korának katonakultúrájáról. Az utóbbi évtizedekben több neves történész méltatta munkásságának fontosságát (Ács Tibor, Pászti László, Réfi Attila), azonban műveinek tudományos és kritikai kiadása nem valósult meg. A Pro Militum Artibus sorozat jelen kötete ezért régi adósságot törleszt. A két említett írás tudományos igényű, szöveghű közléséhez részletes eseménytörténeti, történeti földrajzi és prozopográfiai jegyzetanyag is készült, ezáltal Jakkó művei jelentőségükhöz méltó formában kerülhetnek az olvasók kezébe.