HATVANY HELGA: VIHAROS IDŐK - A HATVANY CSALÁD LEGENDÁS ÖRÖKSÉGE

Hatvany Helga könyve megrázó tanúbizonyság a viharos 20. századról egy család történetén keresztül, és izgalmas memoár arisztokrata gyökerekről, apai örökségről és a szeretet erejéről.Deutsch Ábrahám aradi vegyesboltjából három generáció alatt egy óriási gabona- és cukoripari nagyvállalkozás fejlődött ki az Osztrák–Magyar Monarchia idején. A 20. század elején bárói rangra emelt Hatvany-Deutsch család tagjai fényűző palotákban éltek, műtárgyakkal körülvéve. Haladó politikusokként, tehetséges festőkként, írókként, és legendás hírű, többek között Ady Endrét, József Attilát támogató mecénásokként vonultak be a történelembe.Az 1938-as zsidótörvények érvénybelépése után azonban a család több tagja az emigrációt választotta, és Amerika vagy Nyugat-Európa felé menekült. A Magyarországon maradt Hatvanykra nehéz sors, bujkálás, üldözés és nem egyszer halál várt.A szerző édesapja, Hatvany József, aki Cambridge-i tanulmányai után 1947-ben hazatért egy szebb, új világ építésének reményében, hamarosan egy rémálom közepében találta magát, és 1952-ben, a Rákosi-korszak legsötétebb időszakában koholt vádak alapján börtönbe zárták. A szabadulását követő évtizedekben nemzetközi hírnévre tett szert a számítógépes tervezés és gyártás egyik kiemelkedő úttörőjeként. Legfontosabb hagyatéka mégsem a szakmai elismerésekkel és kitüntetésekkel mérhető, hanem azzal, ahogy az őt körülvevő emberek életét formálta, és ahogy ember tudott maradni minden körülmények között.„A Viharos idők párját ritkító, gyönyörű bepillantás a magyarországi zsidó arisztokraták életébe, egyben egy gyermek szeretetének tükre zseniális, ugyanakkor ellentmondásos apja iránt. Hatvany Helga könyve sós ízzel kezdődik és sósan is végződik, de a lapok között sok minden van, ami egyszerre édes és keserű. Aprólékosan és alaposan kutatott, régi barátokat, kollégákat keresett fel, hivatalos dokumentumakat és személyes iratokat, leveleket nézett át, hogy kitöltse saját történetének hiányzó darabkáit. Az eredmény egy mélyen őszinte, gyakran tragikus, máskor vicces, ám mindenekelőtt végtelenül inspiráló emlékirat lett.”Nick Thorpe