A HARMADIK FORRÁS-NEMZEDÉK VISZONYHÁLÓZATAI

A tanulmánykötet témája a hetvenes-nyolcvanas évek erdélyi magyar irodalmának megújulása, a harmadik Forrás-nemzedék irodalomtörténeti fordulatképző szerepének tisztázása. A kísérleti műfajok, az önreflexív építkezés egyre nagyobb szerepet játszanak ebben az időszakban, a performatív és összművészeti jelleg felerősödik, és ez a neoavantgárdhoz közelíti a nemzedéki teljesítmények jelentős részét. Megfigyelhető ugyanakkor az abszurd irodalom hatása, különösen a prózában és dialógusokban, illetve az utalásos jelleg és a populáris szféra felé történő közeledés, ami már a posztmodern bizonyos formáit előlegezi meg. A kötet olyan szerzők munkáit tárgyalja, mint Szőcs Géza, Markó Béla, Balla Zsófia, Bogdán László, Mózes Attila, Adonyi Nagy Mária, Cselényi Béla, Palotás Dezső, Egyed Péter, Ágoston Vilmos, Zudor János.