A FOLYÓ

A folyókat rendszerint sima, a határokat átszelő, a különbségeket elmosó vonalaknak tekintjük. Az antológiánk tárgyát képező folyó viszont szerteágazó táj. Nem csupán a forrást és a torkolatot, a partjain fekvő különböző városokat és országokat köti össze egymással, hanem láthatóvá tesz rejtett és szövevényes kapcsolatokat, illetve ellentéteket, akronikus egyidejűségeket, felfedi magát a régió töredékes mivoltát. Egyszóval: nem közönséges folyó ez. A kommentált szöveggyűjtemény utazásra invitál ugyan, mégsem követi a folyó „természetes” folyásának rendjét, hanem a dunai táj központi jelentőségű toposzait világítja meg összesen 24 fejezetben: ilyenek például a „Forrás”, a „Folyópart”, a „Sziget”, a „Hidak”, a „Városok” vagy akár az „Átkelések”, a „Háború”, a „Vereségek”. „A Duna mint Európa sine qua nonja. A kulturális sokszín folyékony kódja. A kontinens ütőere. Történelemfolyó. Időfolyó. Kultúrfolyó. Szerelemfolyó. A népeket összekötő béklyó. Szabadságbilincs.” (Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása – lefelé a Dunán –)