DRAGT, TONKE: A HETEDIK ÚT TITKA

Este verni kezdte az eső az ablakot.Úgy fújta szél, hogy még a függönyök is mozogtak. Az egész háznyikorgott. Frank elhúzta a függönyt, és kinézett. Egy villám elvakította,és a következő pillanatban hatalmas dörgés hallatszott.Rögtön ezután másféle hangokat hallott – ablakok zörögtek, ajtók csapódtak, nagy dörejjel ki is vágódott valahol egy.Frank kiszaladt a folyosóra. Kis híján hátratántorodott egy hevesszéllökéstől. A bejárati ajtó nyitva volt. Azelőszobai rézlámpa ide-oda lengett, a falakonkülönös árnyak táncoltak. Az eső Frankarcába vágott, miközben nagy nehezen sikerültbecsuknia az ajtót. Csak akkor vetteészre, hogy a lábtörlőn egy levél fekszik…Öt perc múlva fél négy. Mindjárt vége a tanításnaka falusi iskolában. A hatodikosokvillámgyorsan összecsomagolnak, és csillogószemmel néznek a tanító úrra. Frank van derKódor ilyenkor mindig mesél. Csodás történeteinekhőse, Vörös Frank mélységes tömlöcökbőlszökik meg, hajótöréseket él túl, éhesoroszlánnal, sárkánnyal, jetivel méri össze azerejét. Egyik a nap a tanító azzal fejezi be a mesét,hogy Vörös Frank fontos levelet vár. Legnagyobbmeglepetésére azon az estén ő kaplevelet rejtélyes körülmények között, és ezutánegymást követik a furcsábbnál furcsábbesemények. Frank elhatározza, hogy kideríti,mi történik a látszólag unalmas kis faluban.Varázslók? Kémek? Kegyetlen bárók? Fogvatartott gyermekek? Elrejtett kincs? Összeesküvés?Úgy tűnik, egyik meséje önálló életre kelt,és szereplői a diákok, a házinéni, és ki tudjaki még a faluból… no és persze maga Frank.De hát lehetséges ez?!