BROOKS, SARAH: AZ ÓVATOS UTAZÓ KÉZIKÖNYVE ÁTOKFÖLDJÉHEZ

„Úgy mondják, mindenkinek, aki keresztülutazik Átokföldjén, meg kell fizetnie valamivel, és ez bizony nem pusztán a jegy árát jelenti.”Egyetlen módja van, hogy valaki átjusson a Moszkva és Peking között húzódó Átokföldjén, ha felül a Transzszibériai Expresszre. Ez a vonat egyszerre híresen pompás és hírhedten veszélyes, mégsem szűkölködik soha utasokban, olyan sokan szeretnék megpillantani Átokföldje minden elképzelést felülmúló csodálatos és félelmetes teremtményeit.A legutóbbi vonatút során azonban valami rosszul sült el, bár úgy tűnik, mintha senki nem emlékezne rá, pontosan mi is történt, még Csang Vej-vej sem, aki pedig egész életét a vonaton töltötte.Amikor a vonat ismét útra kész, különös figurák töltik meg a fülkéit. Köztük van Maria Petrovna, a gyászoló nő, aki valaki más neve alatt utazik, Henry Grey, a megváltást kereső kegyvesztett természettudós, és az elbűvölő potyautas, Elena, akit valami különösen erős kapcsolat fűz Átokföldjéhez. Vej-vej tudja, hogy jelentenie kellene Elenát, ám megkedveli a lányt, és inkább segít neki a rejtőzködésben. Ahogy a vonat halad, egyre több jel figyelmeztet azonban arra, hogy Átokföldje szabályai megváltoztak, és mind veszélyesebbé válik az utazás. Megbízhatnak-e egymásban az útitársak, miközben a kinti vadon azzal fenyegeti őket, hogy mindnyájukat felemészti?Az Óvatos Utazó kézikönyve Átokföldjéhez magával ragadó, rejtélyekkel és feszültségekkel teli utazás a steampunk varázslatos világában.Vej-vej szipog egyet. Hogy hiányzott neki ez a sok szúrós illat, a vonat nyikorgó mozgása, a régi, ismerős rémület és izgalom, a zaj – oly állandó, hogy már nem is hallja, amíg el nem hallgat. Az utóbbi hónapokban hogy vágyott már a mozgásra, a sebességre! Úgy sóvárgott utána, mint a harmadosztályon az italra a vörös szemű emberek, akik az utolsó cseppeket is kiöntik az üvegből, és elveszi az eszüket, ha már üres.De most, hogy megint mennek, a levegőben is vibrál a feszültség. Hallotta ő a sutyorgást a személyzet között. Túl korai! Túl korai, nem kéne még újra elindulnia a vonatnak, miért nem várjuk meg a telet, biztonságosabb az átkelés a hóban, amikor a föld is álmos a nagy hidegben, és a veszély nem tud a fák közé rejtőzni? Nyáron éber a föld és éhes.