BOLYA ZOLTÁN: ÖKÖLJOG! - EGY VOLT MAFFIÓZÓ ÖNÉLETRAJZA

Elmesélem, hogyan lettem egy hétköznapi családban felnövő gyerekből fiatalon bűnöző.Próbálom minél hitelesebben leírni és visszaadni az olvasók számára a kilencvenes évek alvilágának hangulatát.Tudatlanul vágtam bele az alvilági életbe, így nem is kerülhettem el a sorsom. Hamar jött a pihenő a rácsok túloldalán, majd körözés, menekülés. Hamis papírokkal átszökve a határon a FranciaIdegenlégió, onnan kalandos úton haza. Huszonéves koromelején már kemény bűnözőnek számítottam. Egyre durvább dolgokatvállaltam be, nem féltem semmitől és senkitől.Nem voltam drogos, nem ittam, nem játszottam el a család pénzét, én bűnöző voltam. Napi szinten ment az autólopás, betörés, lehúzás, később a súlyosabb, erőszakosbűncselekmények: betámadások, pénzbehajtás, zsarolás.Nem egyszer voltam kénytelen az elveimmel szembemenve megalkudni és lepaktálni olyanokkal, akikkel nem akartam, de barátotnem árultam el soha.Szembesültem vele, hogy a legrosszabb időszakbancsak a szűk család az, akire számíthattam: apám, anyám és a későbbifeleségem Ági.Néhányszor elhangzik a szerencse szó. Tény, szerencséscsillagzat alatt születtem és valóban voltak szerencsés pillanatok azéletemben, de úgy gondolom, amit elértem, azt csak és kizárólag a sajátállhatatosságomnak köszönhettem. Az akaratomnak, az erőmnek, de talánlegfőképp az eszemnek. Másnak is állt a zászló, de nem tudott élni az adottlehetőségekkel. Nem voltam, és nem vagyok szent!De egyet bizton állíthatok: Az alvilágnak nincs romantikája!Vigyázat, szókimondó szöveg!