E. BÁRTFAI LÁSZLÓ: A HALLGATÁS ALAKZATAI - PONTOK, VONALAK, SÍKIDOMOK

A kötet címe szó szerint értendő, nem hivalkodó szókép. Az emberi világban alakot öltő hallgatás az elemi mértanból ismert pontokkal, vonalakkal, sík- és térbeli idomokkal ábrázolható. A körzővel-vonalzóval megszerkeszthető társadalmi szabásminták szabad szemmel többnyire nem látható vonalakat rajzolnak ki. Szent Anzelm és Max Weber nem rekesztette ki cselekvéstipológiájából a tartózkodást, tűrést és megengedést. A tétlen tettek többnyire hangtalanok, míg a tettleges cselekedetek jellemzően hangok kiadásával, zajkeltésseljárnak együtt. A társadalom tagozódása a hangos–hangtalan tengely mentén is vizsgálható, és ez a határvonal javarészben párhuzamosan fut a látható–láthatatlan felosztással. Georg Simmel szerint a titok „az emberiség egyik legnagyobb vívmánya”, mert egy „második világot hoz létre a látható mellett, s a lehető legerőteljesebben befolyásolja az utóbbit”.A kötet első két tanulmányában a hallgatás legjellegzetesebb alakzatait vettem sorra, míg a harmadik írásban néhány kivételes szellemi teljesítmény felidézésével szemléltettem, hogy miképpen bírhatók szóra a makacsul hallgató történeti források.