BÁNYAI D. ILONA: ÉN VISZEM A ZÁSZLÓT

Van-e olyan ember, aki kiskorában sohasem álmodozott arról, milyen lesz a jövője? Aki sose gondolt arra: mi lesz velem, hogyan élek majd, ha nagy leszek?Biztosan törte a fejét ezen mindenki, bárhol, bármikor élt is. Hát még mennyit rágódhatott rajta egy olyan gyerek, akinek a puszta életén kívül nem volt semmije, akitől elvettek mindent, ami fontos volt számára, akinek az otthona, a családja nélkül már csak az álmai maradtak. Nem csoda, ha egy éhező, szakadásig dolgoztatott árva arról ábrándozik, hogy egyszer megszabadul a kegyetlen rabszolgasorstól. Arról álmodik, hogy szabad lesz és boldog, ha eljuthat a csak a mesékből ismert, mégis igazi szabadságért harcoló seregbe.