Ez egy fejbe csapott reggel, egy hangos gondolat a villamoson, egy halk fájdalom az éjszaka közepén.Szembe megy a megszokottakkal: formai kötöttségekkel, társadalmi elvárásokkal, önáltatással. Ez a líralista nem udvarias. De nem is akar az lenni. Inkább kérdez, mint állít, inkább láttat, mint ámít.Néha megnevettet, néha gyomorszájon vág, néha vigasztal.Ezek a szövegek nem szépítik a valóságot szétcincálják, majd újjáépítik. Néha rímben, néha rímtelenül, de mindig igazán. A szerző hol lágy iróniával, hol brutális őszinteséggel szedi ízekre a közösség álságait és az önismeret paradoxonjait.Ír szerelemről, családról, halálról, hatalomról és arról, hogy egyáltalán mi a fenét kezdjünk magunkkal ebben a zűrzavaros világban.Verseiben ott dobban a modern világ ritmusa, ott vibrál a társadalmi feszültség, és ott suttog a legbensőbb magány hangja. Az Antiversek olyan tükröt tart elénk, amely nem torzít, mégis kényelmetlenül őszinte de pont ezért válik fontossá.Mert az antiversek nem félnek kérdezni. És sajátos választ adni sem.
Erről a termékről még nem írtak véleményt. Legyen Ön az első!
Vélemény írása csak bejelentkezés után engedélyezett. Bejelentkezés most »


